Pelsocön (Gömör megye, ma Pleaivec, Szlovákia) született 1864-ben. 1883-ban a sárospataki állami tanítóképzőben szerzett pedagógusi oklevelet. Néhány évig Szalonnán, majd Sajókápolnán működött. 1887. szeptember 20-án a disznóshorváti református egyház hívta meg tanítónak. Ettől kezdve 1928-ban történt nyugalomba vonulásáig a község szellemi és társadalmi életének egyik vezető személyisége volt. Kiemelkedő szerepet töltött be a 19-20. század fordulóján községünk oktatásügyében és közéletében. Eredményes oktató-nevelő munkája mellett számos tisztséget vállalt az egyház különböző szervezeteiben (presbitérium, tanítóegylet, tanügyi bizottság). 26 éven át a községi képviselőtestület, 13 évig pedig az iskolaszék tagja. 1889-ben megalapította a ref. egyházi dalárdát, melynek 1900-ig vezetője is volt. 1899-ben hitelszövetkezetet szervezett, s annak könyvelője és ügyvezető igazgatója volt 22 évig. A községi fogyasztási szövetkezet létrehozása is az érdemei közé tartozik, amelynek vezetéséből szintén kivette a részét. Fáradozásainak talán legszebb eredménye az első világháborús hősi halottak emlékszobrának felállítása 1922-ben, amely a község központjában ma is látható. (Somogyi Sándor szobrászművész alkotása.) - "...az a büszke elhatározás vezérelt, hogy ne csak népiskolai, hanem néptanító is legyek; aztán az egyszer rám bízott munkát igyekeztem mindig tehetségem szerint pontosan véghezvinni" - vallotta 1923-ban írt önéletrajzában. - Kőrösi Antal révén került a köztudatba Izsó Miklós szobrászművésznek a pontos születési dátuma (1831. szeptember 9.) Ezt ugyanis a korabeli életrajzok tévesen közölték. Kőrösi a helyi ref. egyház anyakönyvéből állapította meg a helyes időpontot. Sajószentpéteren hunyt el 1949-ben.