Izsófalva Nagyközség honlapja

A vidék ősidők óta lakott. Izsófalva déli határában hatalmas földsáncokkal övezett bronzkori vízivár maradványait ismerték fel a régészek. A község legkorábbi okleveles említése 1283-ból való Hurva alakban. Első lakói feltehetően horvát telepesek (királyi agarászok) voltak. A törökdúlás alatt többször elnéptelenedett. A tizenhetedik század elejétől eredeti neve mellé a Disznós- előtag került, megkülönböztetésül a közelben levő másik Horvát nevû településtől (ma Bánhorvát), majd 1950-ben híres szülötte, Izsó Miklós (1831 – 1875) szobrászművész tiszteletére Izsófalvára változtatták a nevét. A tizennyolcadik század elejétől lassú fejlődésnek indult a falu. Az első magyarországi népszámlálás (1786-87) 908 főt talált Disznóshorváton. Nagyjából ez a lélekszám megmaradt a tizenkilencedik század végéig. Ekkor szénbányászat indult a község nagy kiterjedésű határának több helyén. A folyamatosan betelepülő munkásság miatt a népesség ugrásszerűen megnőtt, két bányatelep, Ormospuszta és Rudolftelep alakult ki a területén. A bányászat az 1960-as, 70-es években élte fénykorát, ami az 1971-ben nagyközséggé vált település lakói számára viszonylagos jólétet biztosított. A nagyüzemi szénbányászat 1977-ben szûnt meg. A 80-as évektől jelentős volt az elvándorlás. 1993 január 1-én Ormosbánya, míg 1994 december 11-én Rudolftelep önálló településsé vált. A magára maradt Izsófalva lakossága alig 2000 főre csökkent.