index.jpg

Külföldi tapasztalataim és egyre inkább itthoni programok alapján régóta tervezem, hogy ne csak a munkát köszönjem meg a munkatársaimnak, akik segítenek a nyári bibliatáborok megszervezésében, karácsonyi műsorok szerkesztésében, hanem ismerjük meg egymást, családjainkat egy másik oldalról is. Közös főzés, és jól, hasznosan eltöltött délután, sok-sok beszélgetés közelebb visz egymáshoz. Lehet együtt tervezni, gondolkodni, örülni. Szóval, a ma egyre inkább egymástól elidegenedő világban lehet közösséget építeni, egymásnak, egymásért olyan dolgokat csinálni, amitől többek leszünk, feltöltődünk, megszeretjük a másikat.
Bár néhányan munkájuk, betegségük miatt nem tudtak eljönni, de szívesen vette mindenki a meghívásomat. Egy esős szombat délutánon, október 4.-én 10 órától este 8óráig együtt volt több mint 40 ember, hogy csapatunk szilárduljon, még eredményesebben tudjon dolgozni. Jó volt végre megéreztetni a többiekkel, mennyire fontos, hogy a munkám hátterében, mellettem állásban ott vannak, számíthatok rájuk, sokat jelent, hogy figyelhetünk egymásra, és ezt meg is lehet köszönni!
Kati néni vezetésével már korán elkezdődött a babgulyás főzés üstben. Mire kiérkeztem a pincesorra, Csontos Laci bácsi nemcsak rendelkezésünkre bocsátotta az általa épített közösségi házat, hanem megterített, a kályhába begyújtott. Isten áldja meg munkájáért, és adjon neki sok örömet abban, hogy másoknak örömet okoz!
Ági két hatalmas tálca szatmári szilvalekváros fánkot sütött, de senki nem jött üres kézzel!
Jöttek gyerekek, fiatalok, férjek és feleségek. A terített asztal mellett jutott idő beszélgetésre, sőt komoly tervek születtek egy jövő nyári erdélyi körútra. Sok nevetés között előkerült Béla bácsi harmonikája, és kezdetét vette mindenki dalának játszása. A Szarka unokák sem sokáig tétlenkedtek, hanem táncra perdítették Nagyit, Csöpike nénit. A sok finom sütemény, előkerültek a finom borok és persze a jókedv végig kitartott. És persze a kérés, a vágy: Ezt az elsőt kövesse több ilyen, mert szükségünk van az örömre, egymásra. Tudjunk együtt dolgozni, és együtt ünnepelni. Már nem csak közös emlékek, közös múlt, jelen és jövő is van számunkra.
Késő este, amikor kacagások között összepakoltunk és elbúcsúztunk egymástól, mielőtt a kocsiba beszálltam, Vince még utánam kiáltott: "Aludj jól Kati néni, én nagyon jól éreztem magam!"