IZSÓFALVA NAGYKÖZSÉG HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA

Pelsőcön született 1864-ben. 1883-ban a sárospataki állami tanítóképzőben szerzett pedagógusi oklevelet. Néhány évig Szalonnán, majd Sajókápolnán működött.

1887. szeptember 20-án a disznóshorváti református egyház hívta meg tanítónak. Ettől kezdve 1928-ban történt nyugalomba vonulásáig a község szellemi és társadalmi életének egyik vezető személyisége volt. Kiemelkedő szerepet töltött be a 19-20. század fordulóján községünk oktatásügyében és közéletében. Eredményes oktató-nevelő munkája mellett számos tisztséget vállalt az egyház különböző szervezeteiben (presbitérium, tanítóegylet, tanügyi bizottság). 26 éven át a községi képviselőtestület, 13 évig pedig az iskolaszék tagja volt. 1889-ben megalapította a ref. egyházi dalárdát, melynek 1900-ig vezetője is volt. 1899-ben hitelszövetkezetet szervezett, s annak könyvelője és ügyvezető igazgatója volt 22 évig. A községi fogyasztási szövetkezet létrehozása is az érdemei közé tartozik, amelynek vezetéséből szintén kivette a részét. Fáradhatatlan szorgalmának utolsó eredménye az első világháborús hősi halottak emlékszobrának felállítása volt 1922-ben, amely a község központjában ma is látható.

"....az a büszke elhatározás vezérelt, hogy ne csak népiskolai, hanem néptanító is legyek; aztán az egyszer rám bízott munkát igyekeztem mindig tehetségem szerint pontosan véghezvinni" - vallotta 1923-ban írt önéletrajzában.

Kőrösi Antal révén került a köztudatba Izsó Miklós szobrászművésznek a pontos születési dátuma (1831. szeptember 9.) Ezt ugyanis a korabeli életrajzok tévesen közölték.

Sajószentpéteren hunyt el 1949-ben.

© 2002-2012 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum